Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kimlei élménybeszámoló

2008.09.06

Végre eljött a várva várt nap. Az a bizonyos 2008. augusztus 16.-a. Nagyon készültünk ám. Én itthon mentem el manikűröshöz, Dóri Pesten ült a fodrász székébe. Győrbe találkoztunk, a vasútállomáson. Odaértem a vasútra, vettem magamnak egy kitűzőt és megcsörgettem Csibét, mivel sehol sem láttam. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki rohan felém és a nyakamba ugrik. ''Dóri! Ott egy szőke hajú lány, aki nagyon vár valamire...'' Odalestem, és egyből felismertem Vikust. James Bondot megszégyenítő mozdulatokkal közelítettem meg, de hát minden profit lebuktatnak egyszer. Ahogy mindig, most is egymás nyakába vetettük egymást. Tipikus reakció ha meglátjuk egymást. Megtörtént a bemutatkozás is (Kriszti és Karesz), majd nyakunkba vettük a várost. Mint mindig, most sem úsztam meg a hülye beszólásokat. Ezúttal a ''Pittyegő jelzőlámpa a süketeknek'' sült el. Hát igen, ilyenekre is csak én vagyok képes. Aztán tisztáztuk, hogy az a vakoknak van, de ez mellékes... Mentünk mendegéltünk a városban, megnéztük a gyönyörűen kigraffitizett koleszt, láttunk kacsákat, amiket Kriszta úgy nézett, mint aki még soha sem látott állatot. Megmutattam nekik a győri városházát, a szökőkutat amibe cápauszonyokat raktak, hogy a kisgyerekek ne másszanak bele. Röhejes megoldás, de ez az én véleményem. Megnéztük a színházat, a sétálóutcát, az egyetemet, a szigetet, majd miután korgó hassal a fél várost bejártuk, elmentünk enni. Végeztünk, visszamentünk az autóhoz és elindultunk Kimlére. Az izgalom a tető fokára hágott, de azért a körmöket nem kell rágni... Anyu eldöntötte, hogy ő kukoricát fog szedni. Én néztem rá értelmesen, minek neki kukorica, ha azt a piacon, vagy a sarki boltban is meg tudja venni? Ja igen, mert neki saját szedésű kukorica kell. Végül is ráhagytam. Megérkeztünk Kimlére. Persze vigyorogva, és a kocsikat figyelve. (utóbbi nem publikus, hogy miért) Karesz megszólalása, amikor elhajtottunk a mozi mellett: Jéé, ott egy mozi. Igen, ebben eddig nincs is semmi izgalmas. De hogy mind a hárman félreértettük, az azért egy kicsit... öhm... kellemetlen. Ugyan is azt értettük, hogy ''Jééé, ott egy b*zi''. Bocsánat, de ezt muszáj volt megjegyeznem...  

Kb. 4 órára értünk oda, a koncert pedig este 10kor kezdődött. Valamivel el kellett ütni az időt. Nézelődtünk, sétálgattunk, közelebbi ismertséget kötöttünk pár kukoricával, (azok pedig a kocsi csomagtartójával), sétálgattunk, hoztuk a formánk, vagyis fél Kimle tőlünk zengett, de nem baj. Ezek vagyunk mi. Leültünk a buszmegállóba, énekeltünk, megint sétáltunk, közbe énekeltünk. Csak a változatosság kedvéért. Jól megbámultak minket az ottaniak. Igaz, nem minden nap látnak két ilyen lökött, dalos pacsirtát az utcákon. Legalább meg volt ez az élményük is. A terv szerint 7 órakor kezdődött a hajók felvonulása, amire kíváncsiak voltunk, de 7kor épp a falu másik végén voltunk, tudjátok épp sétálgattunk. Elindultunk visszafelé, és mire odaértünk akkor jöttek csak a hajók.  Megnéztük a remekműveket, majd gyorsan elmentünk a színpadhoz és leültünk az első sorba. Elkezdődött a műsor. Egy Operettes résszel kezdtek, aminek örültünk, mivel szeretjük a színházat, ezért ez a program nagyon tetszett. A ''műsorvezető'' Beleznay Endre volt, akiben kellemesen csalódtunk. Ahogy ott ültünk az első sorban, minden reagálásunkat látta. Még jó, hogy én voltam az, akit kinézett. Minden hülye megmozdulásomat kommentelte, amin persze jót nevettünk. Az előadás, ahogy már említettem, nagyon jó volt. Karesznak is szereztek egy kis örömöt, mivel Scooterre néptáncoltak. Az előadás közben kiderült, hogy Vikussal van még pár dolog, ami közös bennünk.

Közeledett a 10 óra. Az operett műsor kb. fél 10kor ért véget hiszen a zenekarnak be fel kellett varázsolnia a színpadra a hangszereket és hangolniuk kellett.

Viszont közbejött egy kis affér.  Az a bizonyos Suzuki. Na de hogy mindenki értse…Megjelent Endre a színpadon és bemondta, hogy egy … rendszámú Suzuki, ami a posta előtt áll, álljon el onnan, mert a zenekar nem tud bejárni, és akkor elmarad a koncert. Én elkezdtem üvölteni, hogy valaki qrva gyorsan húzzon el onnan azzal a Suzukival, mert balhé lesz. Endre drága megszólal: ha nem megy el a kocsi, akkor közösségi munka és arrébb rakjuk együtt. Probléma letudva, Suzuki elállt, zenekar beállt, elkezdődött a pakolás. Mikor nagy sikeresen megérkezett a banda, minden pillanatban azt lestük, hogy Szili mikor bukkan fel. Mellesleg nagyon hideg volt, szóval fagyoskodtunk egy sort. A zenekar elkezdett hangolni, de Szili még mindig sehol. Vikus és én természetesen a kocsit néztük, amivel jöttek. Egy idő után elnéztem a színpadhoz, és kit láttam meg? Igen, megpillantottuk Őt, akit nevén nevezünk. Szilcsiiiiii. „Vikuuuuus, Vikuus, Vikuuuuus, ott vaaaaaan. (Tipikus…) Egyből elkezdtem mutogatni, meg rángatni, Ő egyből rám feküdt, hogy ő is láthassa Szilit. Vigyorogva követtem a szememmel. Mármint Szilit. Vikust nem volt nehéz szem elől téveszteni.  És végre valahára elérkeztünk ahhoz a részhez, ami miatt ezt az egészet leírtuk. Aki eddig unta magát, nem hiszem, hogy most fogja.
Szóval a banda elkezdte melegíteni a közönséget. Úgy is hideg volt, szóval ránk fért. Megkértek minket, hogy álljunk már fel, ugye nem akarunk egész végig ülni. Ki volt az első, aki felpattant? Bingó, én... Körülnéztem, és nem nagyon álldogáltak fel az emberek, szóval inkább visszaültem. Unszoltam Vikust, hogy Istenért is, álljunk már fel, amikor végre megindult előre a tömeg. Végre vette a bátorságot, így előretolakodtunk. Nem volt nehéz, mivel nem nagyon mentek legelőre az emberek. Jó volt közelről is megbámulni Szilit. De tényleg, ajánlom mindenkinek. Sokat dumáltak az elején, de én ennek is tudtunk örülni. Sőt, olyanokat röhögtünk, hogy még mindig elkezdek nevetni, ha visszagondolok. Egy nő be is szólogatott neki, hogy ''Sok a duma''... de végül elkezték a zenélést.
A kezdő dal a Lynyrd Skynyrd nagy slágere, a Sweet Home Alabama volt.  Remek kezdés… Természetesen első sor nekünk ki volt bérelve, ott álltunk folyamatosan. Többször összenéztünk Szilcsi bácsival, (ahogy Feri hívja) miközben énekeltünk, és mindketten elkezdtünk vigyorogni. Dóri meg rajtunk röhögött. Természetesen egyből elkezdtünk táncolni, (ami részemről nem nagyon nézett ki táncnak...) és tapsolni. A szöveg nem nagyon ment, tudniillik, nem nagyon tudom megjegyezni a szövegeket. Ezért nem indulok a Popdarálóban... Elkalandoztam, bocsánat. Vikus persze tökéletesen nyomta a számot, nem is csoda, hogy Szilcsi ''felfigyelt'' rá. Voltak pillanatok, amikor egymásra néztek, vigyorogva énekeltek. Annyira jó volt őket nézni... Jaj, bocsánat, azt kérték, netképes szöveget írjak.

Az összes zenei stílust felfedezhettük. Volt rock, pop, blues,… Fiesta, Hobo Blues Band,  4F Club, LGT, stb.

Örök kedvenc a TTDBB száma, a Pocsolyába léptem, aminél előkerült a nélkülözhetetlen szájharmonika is. Külön élmény látni és hallani. Főleg akkor, ha Szili kiveszi a rágóját közbe és odaadja Ferinek, hogy fogja meg, mert rágóval nem túl könnyű herflizni.  Had idézzem Áront: „Istenem, látvány és halvány együttes ereje.”

Kaptunk egy feladványt. Ki kellett találni, hogy melyik sláger következik. Segítségül, megadtak egy hangot a gitáron…Kösz Feri nagy segítség volt. Megadott még egy hangot, így már ki is találta egy csaj, hogy a BonBon Valami Amerikája következik. Nyereménye egy egész autó lemosása a koncert után.

Tulajdonképpen az egész koncertet nem lehet részletesen leírni. Olyan jó volt, hogy nehéz szavakban kifejteni. De azért megemlítek pár fontos dolgot.
Volt egy álmom... arról szólt, hogy Szilcsike megkérdezi, ''Mennyi az idő?'' Mi meg: 3:20!! És rákezdenek a Hobo Blues Band nagy slágerére. Amikor meghallottam Szili felkiáltását, miszerint ''Mennyi az idő?'' majdnem összeestem. Vikussal egyből (szerintem csak mi ketten tudtuk, mit is kell mondani) ordítani kezdtük, hogy 3:20. (Vikus tudott az álmomról) Szili odakapta a fejét, és mosolyogva megjegyezte, hogy ''És tudják... Jól van, jól tudjátok.'' Annyira büszke lettem magamra, hogy még az sem zavart, hogy a kezemen fityegett a fényképezőgép. Meg hát ott volt az a dallam, hogy ''mester3''. Na ott aztán volt sikítás. Tudtuk, hogy most már tényleg fel fog ismerni minket. Aztán gondoltam ''Aha persze, Álmaimban Amerika Visszainteget!'' (ezt a számot is játszották)... Amikor Szili bejelentette, hogy kellenének neki táncos lányok egy számhoz, Karesz egyből lökdösni kezdett a színpad felé, mivel már volt egy ilyen élményem, ami nagyon jó volt. Most viszont éreztem, hogy nem fog kedvezni ez a szám. És hát bejött. Ez volt a híres You can leave your hat on. Gondolom ebből mindenki kitalálta, hogy milyen volt a koreográfia. Volt egy kislány a színpadon. Bevállalós, nem mondom. Szili megjegyezte, hogy ''Ne mondja el neki senki, hogy mit táncolt ma este...'' Igenis Szilcsi bácsi!

Ha jó a kedved tapsolj nagyokat, ha jó a kedved húzd a füledet, ha jó a kedved gyere át holnap hozzánk betonozni… Volt minden ami csak kellett. Elmentünk vásárolni is fél pénzzel, ami mindig megmaradt, hiába vettünk rajta tyúkot, Darth Vedert, sőt még egy betonkeverőt is. (Nekem is erre a piacra kéne járni… ) A koncert vége fele Szilcsike elkezdte énekelgetni a népszerű gyerekdalt: ''Én elmentem a vásárba...'' A drága közönség bemondta a Betonkeverőt. Hát az valami hihetetlen jó volt. ''Én elmentem a vásárba fél pénzzel. Betonkeverőt vettem a vásárba fél pénzzel. Betonkeverőm mondja brrrrrrrrr''. A legkedvencebb rész még is az volt ennél a dalocskánál: ''Darth Vadert vettem... Darth Vader mondja: Én vagyok az apáááád'' Aki érti, hogy miért is dőltünk ki ennél a résznél Vikussal, annak gratulálok.

Örültünk, hogy volt egy rész, amikor a közönséget is bevonták az éneklésbe. Mintha mi nem énekeltünk volna eddig. Ez volt a TTDBB - Pocsolyába léptem című száma. Még jó, hogy végig üvöltöttük az egészet. Meg hát a drága Eddás szám, amit egy Best of koncertről tilos kihagyni. Ha akartuk volna, egy ezresért Attisos sérót is kaptunk volna, de én köszönöm, meg vagyok elégedve a göndör tincseimmel. A szám egy részét Elvis Presleysen hallhattuk, amin megint jókat nevetett a közönség. . A Banda a 4F club - Balatoni láz c. számát játszotta, amiben ugye vannak részek, amiket rappelni kell. Senki sem tudta a szöveget... kivéve Vikust. Szili ezt is észrevette. Most vagy jó szeme van, vagy mindig arra fele nézett... nekem van egy tippem. Annyira aranyosak voltak, ahogyan ott egymásra nézve énekelgettek. Jól meg is tapsoltam őket. Hagy idézzek Árontól: ''Össze kéne állnotok, és bevenni engem harmadiknak''.

Egyre inkább közeledtünk a koncert végéhez. L Ha jól érzi magát az ember, csak úgy repül az idő.  Záródalként a Bikini slágerét, a Mielőtt elmegyek-et játszották el. Természetesen visszatapsoltuk őket. Nem is tudtak volna lemenni a színpadról, mert a világosító lekapcsolta az összes fényt. Így hát nem maradt más választásuk, mint eljátszani még egy számot. LGT- Neked írom a dalt. Picit megsiratott, főleg úgy, hogy Vikus ott énekelte a fülembe. Pityeregtem egy kicsit, de csak az örömtől. Nagyon jól lepleztem. A banda természetesen hatalmas tapsot kapott.

Ezt a dalt már a színpad mellől hallgattuk meg, vártuk Őt, akit nevén nevezünk. Vége a dalnak, jönnek le, mi persze letámadtuk. Kimondtuk a kulcsszavakat: „Ha azt mondom www.mester3.eoldal.hu akkor eszedbe jut valami??”  Mire Ő a kikerekedett szemeivel ránk néz és megkérdezi : „Nemááá, tényleg ti vagytok azok?? ”Bizony, mi vagyunk azok. Nagyon aranyos volt, nagyon örült nekünk. Tudom hogy szóismétlés, de nem érdekel.

Én örömömben majdnem beszédültem a szomszéd kukoricásba. Nem gondoltam volna, hogy ez sikerülhet. De sikerült! Nagyon örültem. Vikus annál jobban. Amikor Szili megtudta, hogy ő szerkeszti a Szili topicot, aranyosan rámosolyodott Vikusra.  Rám nézett és megkérdezte: Te vagy az enyém?? Igen én vagyok az feleltem, mosolyogva. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte én melyik csaj vagyok, de ő ''Csak a sajátjával foglalkozik.'' Hát köszönöm szépen. Nem baj, nem haragudtam meg. Én? Pont én? Á, dehogy. Kiengesztelt azzal, hogy kaptam tőle két nagy cuppanós puszit, mivel képes voltam Pestről lejönni. Legközelebb is messze koncertezzenek… (Csak akkor hozzák azt a másik lököttet is).

Kaptam tőle aláírást, amire odafirkantotta, hogy mester 3 fan, sőt még egy szívecskét is rajzolt. Csináltunk közös képet, eközben leszidtam, amiért nem játszották el a 3:20ast. ''Az a nagy kedvenc?'' Vikus meg bejelentette, hogy az a csengőhangja. Erre Szili: ''Letöltötted?'' Olyan áhítattal, mint aki most hall a netről. Aranyos volt. Elkezdtük telefonomon hallgatni, beszélgettünk, tűzi játékot néztünk együtt. Jah és teszem hozzá, holdfogyatkozás is volt. Nem volt panasz tehát a hangulatra. 

 Sajnos nem az Áron-Szili 3:20-as bluest mutatta neki Vikus, mivel azt MÉG nem sikerült megszereznünk, de hogy magamat idézzem: Mi mindent megoldunk.  Szilcsi elkezdte szorongatni, simizni Vikus kezét: ''Egy pillanat, elpakolunk, és utána dumálunk.'' (Imádom ezt az embert, mondtam már??)

Szóval várni kezdtünk. Szilcsi jól eltűnt. És mi még mindig vártunk. Közben szereztünk Feritől is aláírást. De Szili még mindig sehol. Eldöntöttük, hogy inkább elindulunk haza, mivel Vikust haza kell szállítanunk Óvárra, és nekünk még haza kell jutnunk Pestre, ami nem két perc. Karesz ugyan ezen az állásponton volt, jött begyűjteni az elkóborolt csibéket. Sajnos ''Mindent itt hagyunk, mit Kimle adhatott...'' A kocsiban még mindig a koncertről folyt a szó. De, hogy Szilcsit idézzem: „Remélem találkozunk még.” (Hidd el fogunk…)

Iszonyatosan jól éreztem magam, egész Óvárig próbáltam magamhoz térni. Sajnos megérkeztünk, el kellett búcsúznom Tsibémtől. Persze azért ez sem volt hagyományos elköszönés. Legalábbis nem hiszem, hogy ti a betonon fetrengve szoktatok elköszönni egymástól, miközben az anyud rád szól, hogy kelj fööööl jön a kocsi!! J

Ki tudja, mikor hoz össze minket a sors legközelebb. Személyesen. Hál Istennek, a 21. századra megértük, hogy az MSN nevű program elterjedjen. Noha nem kedvez nekünk mindig, de azért szeretjük az MSN-t.

 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el legalább egy koncertjükre, megérti majd mindezt.

 

BULIT MEGISMÉTELNI!!!!

 

Ja, és mielőtt elfelejtem: Szilcsikén még be kell hajtanunk egy 3:20-as bluest.       

 

-Dóri és Vikus-  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szlilla5@citromail.hu

(Lilla, 2008.09.12 21:36)

Sziasztok!Ezen a Kimlei koncerten is ott voltam sőt több koncin is már én is találkoztam már Szilivel és igazatok van tényleg nagyon rendes és aranyos:)
Nekem is van egy oldalam:
www.sziliek.mlap.hu
Nézzetek be szerintem meg éri,bár az én oldalamon nincs ennyi minden leírva inkább a tényeket írtam,le gondolva azt,hogy az embereket nem igazán érdekli az ami velem történt de jó volt a ti élményeteket is elolvasni,mert így a saját élményeim is előjöttek!:)Ha gondoljátok írjatok e-mail-t