Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kimlei koncert... ahogyan mi szeretnénk

2008.07.26

A kimlei koncert… ahogyan mi szeretnénk

Már régóta vártam ezt a napot. És szerintem Vikus is, mondjuk ő még jobban, hisz Szili lép fel ma este. Órákat készülődtünk, mintha esküvőre mennénk. Lehet, hogy Vikusnak ez körülbelül olyan fontos, mint egy esküvő. Megértem, hisz ha Áron lépne fel, én ugyan így be lennék sózva. Volt, amikor nem találtuk a ruhánkat, amiket már előző este előkészítettünk, direkt azért, hogy másnap megtaláljuk. Hát, ez a próbálkozásunk nem jött be. Ugyan így voltunk a többi dologgal is. Akik már készültek randira, vagy valamilyen eseményre, ami fontos volt számára, az tudja, most miről beszélek. Mint két veszett csibe, úgy rohangáltunk fel-alá Vikus keresztapukájának a nyaralójában. Nagy nehezen, de elkészültünk. Még volt egy bő óránk a koncertig. Bulizós cuccban feszítettünk, és ültünk a szobánkban.

-Mi lenne, ha elindulnánk előbb?-

Mondta Vikus, miközben kék flitteres fölsőjét igazgatta. Nagyon jól állt neki, mintha csak neki tervezték volna. Rajtam egy zöld topp volt, aminek a melle alatt egy szalag volt. A végét masniba kötöttem.

-Felőlem mehetünk.-

Hatalmas mosolyt villantottam Vikus felé. Ő viszonozta. Odaviharoztunk Anyuhoz és Kareszhoz, közöltük velük, hogy hamarabb megyünk. Áldásukat adták ránk, mi pedig ugyan olyan lendülettel, mint amivel hozzájuk mentünk, vágtáztunk tovább. Gyalog indultunk el, hisz a koncert helyszíne nem volt messze a nyaralótól. Én egész végig ugrabugráltam, Vikus meg csak nevetett rajtam. Az a pár lakos, aki kimerészkedett az utcára, megbámult minket, utána lefordult, hogy még annyi köze se legyen hozzánk, hogy látott minket. Azért ilyen cikik nem lehettünk… vagy még is? Ezt már nem tudjuk meg. Ahogy a koncert helyszínéhez értek, elkezdtem énekelni. Mi van, ha felhívnak a színpadra, és nem tudok kiénekelni egy árva hangot sem? Bíztattam Vikust, és ő is csatlakozott hozzám. Rázendítettünk az Edda - Kölyköd voltam című számára. Amikor már a sokadik refrénnél tartottunk, sustorgást hallottunk a hátunk mögül. Hátra néztem, hogy megmondjam nekik a magamét.
-Ha nem tetszik valami…-
Nem tudtam befejezni a mondatot, csak ledöbbenve álltam, és bámultam az előttem álló két alakra. Vikus gyanúsnak tartotta a csendet, ezért ő is megfordult. A reakciója ugyan az volt, mint az enyém.
-És ha tetszik? Akkor mit csináljunk?-
Szili és Áron állt előttünk. Nem ettől döbbentem le ennyire. Hanem azon, hogy Áron is itt van. Tudtommal ő nem volt kiírva sehova, még vendégnek sem. Ezek szerint elkerülte valami a szememet.
-Akartam szólni…-suttogta nekem oda Vikus. Én csak elmosolyodtam, miközben barátnőmre néztem. Nem bántam, hogy nem mondta el, így nagyobb a meglepetés. 
-Te Áron… mi lenne, ha felhívnánk énekelni ezt a két hölgyeményt a színpadra?-
Vikus majdnem hanyatt dobta magát, én pedig majdnem beleröhögtem a fiúk arcába. Mivel mind a ketten hülyét csináltunk volna magunkból, ezért csak annyi jött ki, hogy mind a ketten rángatóztunk. Ez se jobb, de még mindig mentette a helyzetet. 
-Megyünk-
Vágtuk rá egyszerre Vikussal., mire a fiúk ránk kacsintottak. 
Végre odaértünk a színpadhoz, előretolakodtunk az első sorba, közel a lépcsőhöz, felkészülve arra, hogy bármikor eljöhet a mi pillanatunk. Elkezdődött a buli. A szíííííííííínpadon a Danubius Rádió zenekara, a Best of!!! Elkezdtünk visítani mindketten. Egyelőre csak a zenekar helyezkedett el, Áron még a sátorba várt a jelre. Nagyon jó hangulatot csináltak a srácok, folyamatosan énekeltünk, táncoltunk, röhögtünk rajtuk. Egyszer csak megszólalt Szilcsi, hogy „engedjük meg”, hogy bemutassa a ma esti vendéget. Mindenki lázasan sugdolózni kezdett, hogy vajon ki is lehet a meglepetés. Mi persze tudtuk, hogy a magyar karaoke király, Áron az. Elénekelték közösen a Szerelembomba című dalt, ami persze hatalmas siker volt. Ezután ismét megszólalt Szili. Vikussal tudtuk, hogy eljött a mi pillanatunk. A két srác egyszerre mondta, hogy várnak minket a színpadra. Már rohantunk is, persze én megbotlottam valamibe és majdnem hasra vágódtam. De szerencsére nem látta senki. J A srácokkal alkotott kvartettünk nagy siker volt, együtt énekeltük az Eddától a Hűtlent. Ezután eldalolták nekünk a Bombázót, kaptunk tőlük 2-2 puszit, majd lejöttünk. 
A koncert további része is fantörpikus volt, nem hiába, ahol ott ez a két lökött, ott csak jó buli lehet. Mindenki döntse el, hogy a 2 lökött Vikus meg én, avagy Áron és Szili. 
Miután elbúcsúzott a zenekar, mi elrohantunk a sátor mögé, mégis csak kell az közös kép és az aláírás. Szerencsére anyu és Karesz türelmesen vártak ránk. 
Beszélgettünk egy jót, megemlítettük nekik, hogy történetesen mi vagyunk a Mester3 szerkesztői. J Erre ők összenéztek és elmosolyodtak. J Áron törte meg a csendet, amikor elmondta, hogy már sokat hallott rólunk Szilitől. Nagyon büszkék lettünk magunkra, nem mintha addig nem lettünk volna azok. Dumáltunk még egy kicsit velük, majd elbúcsúztunk. Kaptunk még 2-2 puszit, mert ugye ami jár az jár, és elindultunk a kocsi felé. 
Egy életre szóló emlék ez nekünk, amit szeretnénk megköszönni anyukámnak, Karesznak, Vikus keresztapujának, anyujának, a zenekarnak, meg persze ennek a 2 lököttnek, akik ennyire imádnivalók.

 

-Dorcy és Vikus-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

végre valahára elolvastam xD

(KisKatátok, 2009.09.09 19:50)

Jaj, hát végre-valahára elolvastam, függetlenül attól, hogy már mikor szóltatok... de nem az én hibám.
Miért nem mon dtátok előbb, h ez ilyen jóó? :D Azért látszik a Dóri-style: "Ha nem tetszik valami..."
Jóóólvan drágáim, hajrá ;)
és éljenek a 19.ék ^^