Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kovács Áron: Lazább vagyok, mint kellene

2009.12.06

 

A TV2 műsorvezetője magára talált az Áll az alkuban, néhány napja pedig mikrofon mögé ült a Class FM stúdiójában.

Cége és zenekara is van, saját CD-n dolgozik. Mintha neki nem is 24 órából állna egy nap.

Kép Hogy bírod a tempót?

Kovács Áron: Van akiben több a kakaó, de bennem sem kevés. Már 16 éves koromban kikértem magamnak, hogy ilyen rövid az élet, mert sokkal jobban érdekel, mint amennyi időt itt el fogok tölteni. Ezért is szeretek elmélyedni benne, aztán menni tovább. Nyilván, ha világhírű hegedűművész lennék, akkor csak azzal foglalkozhatnék. Nem ezt az utat választottam, inkább legyek erős négyes sok mindenből.

Nem látja kárát a családod?

Igyekszem jó apuka, jó férj lenni. Úgy alakítom az életem, hogy háromtól hatig rádiózom, és utána hazamegyek. Hetente egyszer-kétszer dolgozom az éjszakában, de az sem akkora katasztrófa.

Ma már ritkán karaokezol, pedig remek sztorijaid lehetnek.

Egyszer - ha jól emlékszem - Hévízen egy akkora pizzériában szerepeltünk, mint a nappalim. Ültek benne öten. Nem értettük, hogy mi van, de kifizették a gázsit, akkor csináljuk. Egyszer csak kopogtatnak, és benéz a Unique zenekar. Mi van itt? Nem tudjuk, mondtuk, mi sem értjük, miért kell öt embernek játszani, de ők nagyon jól érzik magukat. Végül kiderült, a pizzéria tulajdonosa rossz fát tett a tűzre, lebukott, és a feleségének rendezte a „bocsánatkérő" partit.

Miért vagy absztinens?

Nem szeretem az alkohol ízét. Az emberek azért isznak, hogy ellazuljanak, nekem ehhez nem kell semmi. A barátaim szerint isten csapása lennék, ha innék, mert így is lazább vagyok, mint kellene.

Akkor sem iszol, ha rosszkedvű vagy, vagy ideges?

Akkor sem kell alkohol. Lehet, hogy arról van szó, hogy kilencéves koromban cukorbeteg lettem, ami nem azt jelenti, hogy nem szabad inni, hanem azt, hogy megtanultam az önfegyelmet. Nekem a bánatot, az örömet nem segédeszközökkel kellett áthidalni. Nincs szükségem külső segítségre. Magam leülök, és rendezem a dolgaimat.

Megviselt kilencévesen, hogy olyan betegséged van, ami sosem múlik el?

Persze, de a szüleimet jobban. Ha most kiderülne, hogy a kisfi am cukros, Isten ne adja, engem biztosan jobban megviselne, mint őt. Akkor azt hittem, az én világom omlik össze, ma már tudom, az övék sokkal inkább összedőlt. Aggódtak, mert nem tudták, hogy kezelem majd.

Igazságtalan az élet?

Nem, hálás vagyok, mindenki azt kapja, amit érdemel.

Ezt érdemelted?

Nem biztos, hogy a válaszokat is tudjuk, de az biztos, hogy a cukorbetegségem visszatartott engem nagyon sok mindentől. Bennem van egy nagy adag bátorság, vakmerőség, amit ez mégis megfékez. Így is megvannak az extrém sportok, a motorok, úgy élek, hogy retteg mellettem mindenki. Lehet, hogy az Úristen látta, ez egy olyan ember, akibe bele kell ültetnem egy féket, ami a nagy őrültségektől visszatartja. De a sok kis őrültség is jó!

Ezért akarod megmutatni, mindenben tudsz erős négyes lenni?

Ha kilencévesen valaki cukros lesz, akkor meg akarja mutatni a világnak, hogy ő sem kevesebb. Az életem egy része ennek a kompenzálásával telik el. De ha ezt felfogod, akkor ez is kezelhető. Nem az a baj, ha az ember őrült, hanem ha nem tud róla. Ha egy idő után tisztába kerülsz magaddal, akkor bizonyításra sincs szükség. Most megy a szekér.

Nem szállsz el magadtól?

Jókor voltam jó helyen, szerencse is kellett hozzá, és nagyon jó neveltetés. Az édesapám, az édesanyám, a feleségem folyamatosan szembesítenek azzal, hogy nem egy világsztár tér haza, amikor a forgatásról megérkezem hozzájuk. Ez segít helyén tartani a dolgokat. Egy titka van: az ember, aki sikeres volt már a tévés szereplése előtt is, az nem fog ettől megrészegedni, hiszen tudja, ez a munkája következménye. Lépcsőn ment fel, nem lifttel. A baj azzal van, aki élte a szürke hétköznapokat, majd egyszer csak bekerült a tévébe. Az megrészegül, megbolondul és elhiszi magáról, hogy ő tényleg világsztár.

Volt szívfájdítóan nehéz időszakod?

Nem, mert mindig azt csináltam, amit szerettem. Egyszer aláírt szerződésem volt a Franciaországban forgatott Fort Boyardra, aztán három nappal az utazás előtt tudtam meg, hogy nem én megyek, hanem Vízi András. Abban a pillanatban szívfájdító volt, de öt percig tartott. Úgy fogtam fel, még nem jött el az én időm, még tanulnom kell. Nekem a Popdarálót kellett megcsinálni, ami a belépőjegyem volt ebbe a mostani állapotba.

Vágysz valamire?

Azt mondják, akkor férfi a férfi , ha írt egy könyvet, ültetett egy fát, és nemzett egy gyermeket. Gyerekem már van, fát is ültettem, a könyv pedig kiváltható a zenei anyaggal - az még hiányzik, hogy igazából férfivá érjek!

 

 

Fái Zsuzsa

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.