Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Akkor tudsz adni, ha veled van az erő

2009.12.06

 

Reklámcége van, zenél, műsort vezet a Tv2-n. Kovács Áronnal nehéz lépést tartani. Amikor leültünk beszélgetni a Menza éttermében, még nem tudhattam, hogy két nappal később már a Class Fm rádió egyik hangadójaként is hallhatjuk a magyar karaokézás szülőatyját.

 

Mitől tud ennyire pörögni?

Ez vérmérséklet dolga. Én így érzem jól magam. Nekem nem turbózni, hanem inkább visszafogni kell magam. Főleg a képernyőn érvényes ez. Mert ami élőben jó, működik, az a tévében soknak hathat. Tudni kell, hol a határ, nehogy a néző úgy érezze, rételepszem, mert az visszaüt. A produkció vallja kárát.

Gyerekként is szereplésmániás volt?

Hamar kiütközött rajtam az őstermészet. A suliban már alsósként egy szál magamban énekeltem az ünnepélyeken. Anyukám azért próbálta kézben tartani a gyeplőt, de én színpadi embernek születtem. Élvezem a hatást, amit kelteni tudok. Lehetőleg minél nagyobbat. Éppen ezért nem visszafogott eszközökkel dolgozom - kivéve a humort. Szerintem a radikális előadásmód tud igazán húzni. Akkor tudsz valamit adni a másiknak, ha veled van az erő. De ez nem öncélú magamutogatás: alkotó ember vagyok. Az emberben benne van a vágy, hogy nyomot hagyjon a világban.

Mit alkot?

A családban például gyakran kisfilmeket, klippeket gyártunk ajándékként egymásnak. Hosszú évek óta zenélek, s jövőre saját albummal jövök ki. Van ugyanis egy zenekarom és rendszeresen fel is lépünk. Talán nem mindenki így látja, de a tévézés is alkotó munka. Egy tévéműsorba is bele kell tanni önmagam, a személyiségem, hiszen így lesz az enyém.

Az Áll az Alku örökölt műsor. Hogy tudott megküzdeni ezzel a jussal?

Gundel Takács Gábor komoly sikerre vitte és nagyon jól magára szabta a produkciót. Ez nehéz örökség. Hiszen a táskanyitáson túl mindent én alakítok: ahogy beszélgetek a játékosokkal, ahogy helyzetbe hozom őket, ahogy csinálom a show-t, hogy mindez a nézők számára is szórakoztató legyen. Tavasszal már kiderült: illik hozzám a ruha, de még rám kell igazítani. Ősztől viszont végre úgy érezhetem, mintha rám öntötték volna. A legnagyobb dicséretet a kollégáimtól kaptam, amikor azt mondták: hál' istennek, hogy téged választottunk...

Segíti a játékosokat?

Mindössze abban, hogy az adott pillanatban a lehető legjobb döntést hozzák. Mert más rugóra jár az agyunk. A játékos Sherlock Holmes, ő dönt. Én Doktor Watsont játszom. Józanul, hideg fejjel próbálok tanácsot adni, bizonyos dolgokra felhívni a figyelmét, hogy a lehető legtöbb információ birtokában döntsön.

Kedves doktor, a cukorbetegsége mennyire befolyásolja a pörgést?

Megtanultam élni vele. Szerencsémre. Mert ha nem lennék cukros, lehet, hogy már nem élnék. A betegségem visszaránt a nagy őrültségektől. Nekem 9 évesen fel kellett nőnöm. Azóta állandóan kontroll alatt kell tartanom magam. Mert ha nem figyelek, akkor az életemmel játszom. Ez a vagányságban nem húz vissza - imádom az extrém sportokat -, de a szeszeléstől, a drogoktól megóv. Az önvizsgálat egyébként minden szinten megvan, így a bírálat nem visel meg. Sokan azt tanácsolják, hogy ezen a pályán az ember ne olvasson internetes fórumokat. Én meg azt mondom, olvassunk csak. Abból is lehet tanulni.

Azt olvastam, akár belépne az Utáljuk Kovács Áront klubba is...

Igen, mert kíváncsi lennék, miért utálnak. A meggyilkolt kézilabdás, Marian Cozma édesapja mondta a filmben: Ha ismerték volna a fiamat, nem tették volna ezt vele. Zseniálisan mondta. Ez a lényeg: a párbeszéd, az eszmecsere. Az utálat, gyűlölet alapja szerintem mindig az információ hiánya. Tehát az oktatásé a jövő.

Tudtommal magyartanárnak készült, mégsem tanít. Miért?

Érzelmileg nehezen viseltem volna, ha egy osztály elballag. Meg aztán olyan női szempárok szegeződnek egy középiskolai osztályban a férfi tanerőre, hogy én azt nem bírtam volna ki. Szóval jobbnak láttam elhagyni a terepet. Ennek ellenére nagyon fontosnak tartom. És hiszek abban, hogy a televízió is képes erre; s hogy akár egy szórakoztató műsoron keresztül is lehet üzenni.

Mint a Popdaráló? Miért van oda ennyire a karaoke műfajért?

Mert nagyon fontos eszköz. S ha jól csinálod, olyan, mint egy terápia. Ki kell állni mások elé, és produkálni valamit: vállalnod kell magad. Ez gátlásokat szabadít fel, tehetségeket hoz elő. És én karaokézás közben sok embert láttam felnőni, megtalálni önmagát, sőt művésszé érni.

Ha már szóba került a terápia... Az a hír járja, azért nem műtteti meg a hangszálait, mert akkor két hónapig nem beszélhetne, és ez megviselné. Ennyire kommunikációfüggő?

Igen! Két napig se bírnám, hogy ne nyissam ki a szám.

Akkor miért nem ír?

Mert utálok írni. Ne értse félre, van írói vénám, a dalszövegeimet is én írom. Az írás fizikailag kimerítő számomra. Nekem jóval előrébb jár az agyam, semmint azt betűkkel követni bírnám. Talán tollba kéne mondanom, de akkor meg kellene egy jó szerkesztő. De mindenekelőtt mondanivaló. És most olyan éppen nincs, aminek könyv lenne a formája.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.